Bródy Sándor: Rembrandt. Egy arckép epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Valóságos láza volt a látástól, mint amikor Az írástudót pingálta, akkor is kitört rajta egy benső forró hideg. A foga vacogott bele, főképp munka előtt. És most még jobban, mint azelőtt, mert külön attól is félt, hogy olyan régen nem dolgozott: a munkát elfelejtette. A szeme is romlott biztosan, ismerős kis ablakos szobája, ahol állványát feltüzelték, az sincs meg többé. És az zavarta legfőképpen, hogy csak most jutott eszébe a kép. Mért nem régen?
- Furcsa ez! Hogy jutott eszedbe? - kérdezte az öndiskuráló. És a fiára gondolt. Titusz csak elcsavargott, elherdálja, amije van, és összetörve, megalázkodva odatámolyog hozzá, a karjába, az ölébe. A fiú arcát, és hogy lefogyott, nem látta, és nem is akarta látni. Ó, be lefogyott, milyen sovány! A hátát látja. A vékony vállát, amint a sírástól reszket!
A kép maga... Alig várta a reggelt. Amikor világosodott, rá a vászonra! A szája úgy mozgott, mint a csecsszopóé, ha anyja emlőjéről álmodik. Csak festő tudja azt, hogy milyen kéj a gusztusos anyaggal, a buta, de engedelmes ecsettel, az erőszakos, de naiv kenőbádoggal dolgozni.
Valóságos láza volt a látástól, mint amikor Az írástudót pingálta, akkor is kitört rajta egy benső forró hideg. A foga vacogott bele, főképp munka előtt. És most még jobban, mint azelőtt, mert külön attól is félt, hogy olyan régen nem dolgozott: a munkát elfelejtette. A szeme is romlott biztosan, ismerős kis ablakos szobája, ahol állványát feltüzelték, az sincs meg többé. És az zavarta legfőképpen, hogy csak most jutott eszébe a kép. Mért nem régen?
- Furcsa ez! Hogy jutott eszedbe? - kérdezte az öndiskuráló. És a fiára gondolt. Titusz csak elcsavargott, elherdálja, amije van, és összetörve, megalázkodva odatámolyog hozzá, a karjába, az ölébe. A fiú arcát, és hogy lefogyott, nem látta, és nem is akarta látni. Ó, be lefogyott, milyen sovány! A hátát látja. A vékony vállát, amint a sírástól reszket!
A kép maga... Alig várta a reggelt. Amikor világosodott, rá a vászonra! A szája úgy mozgott, mint a csecsszopóé, ha anyja emlőjéről álmodik. Csak festő tudja azt, hogy milyen kéj a gusztusos anyaggal, a buta, de engedelmes ecsettel, az erőszakos, de naiv kenőbádoggal dolgozni.
Hasonló termékek
